Kezdőoldal

Frakkba vágtam magam, kitűztem bajnoki érmeimet és egyéb kitüntetéseimet, a harmadfokú kényszerdobásrendet és a Rossz Partnerrendi nagykeresztjét. A pikk királyi kastélyhoz hajtattam és néhány perc múlva már bebocsájtást nyertem a fogadóterembe.

A Hungarian Bridge Challenge 60 verseny második körében kaptam egy lapot.

A legfrissebb hír: habár az Eb elmarad, a vb-t jövőre meg tervezik rendezni, ezért az EBL online kvalifikáló versenyt rendez augusztusban. A RealBridge felületen játsszák a meccseket, azonban nem otthon, hanem minden ország egy-egy közös helyszínen kell felvonultassa játékosait/számítógépeit, ahova az európai szövetség független megfigyelőket küld majd – ők nem tornavezetőként, hanem csak megfigyelőként lesznek jelen. A verseny online követhető lesz némi késleltetéssel. A dátum augusztus 23–28.

A verseny 5. játéknapján a legjobb 32 közé jutó csapatok az Oázisnak elnevezett egyenes kieséses szakaszba kerültek, melyben a selejtezőben végzett helyezésük szerint történt a párosítás (az első játszott a 32-kel, a második a 31-kel, stb.). A kimenetel az volt, hogy a nyertesek a továbbjutó ágon játszanak tovább, de a vesztes csapatok is folytatják majd minden héten, amíg ki nem alakul a 32 csapat sorrendje. A mezőny maradék része az úgynevezett Délibáb csoportba került. Innen feljutni már nem lehet, ők az első két játéknapon svájci, az utolsó hármon pedig dán rendszerben döntik el, hogy melyikük lesz a legjobb.

A bridzs eredetét a whistre vezetik vissza és kialakulását kb. a századfordulóra teszik. Kutatásaim során azonban sok olyan adatra bukkantam, melyek a bridzs őseredetét bizonyítják, és amelyek egyúttal a bridzs fejlődésének, de a történelemnek is mérföldkövei.

Az első svájci robotversenyünk utolsó fordulójában történt: BAM, azaz párosversenyszerű értékelés, a robot partnerrel 6 szanba keveredtünk.

Szomorúan tudatom veletek, kedves sporttársak, hogy bridzspartnerem, barátom, Nagy István – Jean, 2021. május 4-én, életének 65. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt.

A TEVE 4. játéknapján is két 16 leosztásos fordulót játszottak a csapatok, és az ültetés ismét az előző játéknap végi állás szerinti svájci rendszerben történt. De ezúttal már nagy volt a tét, mert azoknak a csapatoknak, amelyek versenyben akartak maradni a bajnoki címért, fel kellett kerülniük a főtáblára, azaz be kellett jutniuk a legjobb 32 közé. Mivel mindkét forduló teljes volt, a játéknap végére tiszta lett a kép, és eldőlt, hogy az ötnapos rájátszásban mely csapatok folytatják az úgynevezett Oázis, és melyek a találó nevű Délibáb csoportban a játékot. A továbbjutó ágon, azaz az Oázisban hagyományos egyenes kieséses rendszerben és vigaszág nélkül folytatódik a bajnokság, de úgy, hogy nem csak a győztes, hanem a vesztes csapatok is tovább játszanak minden héten, így a verseny végére kialakul a 32 csapat pontos sorrendje. A Délibáb csoportból nem lehet feljutni, az ebbe a szakaszba jutó csapatok egy csoportban folytatják a küzdelmet. Itt az első két játéknapon svájci, az utolsó hármon pedig dán ültetéssel határozza meg a szervező az egyes csapatok ellenfeleit. De ez a szakasz nem nulláról indul, mert az ide jutók az addig elért eredményeiket magukkal viszik.

Kedves Mesterem, tudom, hogy kártyatársaim könnyed históriákat szoktak elmesélni, magam azonban nem követem őket ezen az úton, és egész komoly előadást szándékozom tartani. Kérlek, a változatosság kedvéért fogadd el!

A TEVE 3. játéknapján az 5. és 6. fordulót módosított svájci rendszerben játszották le a csapatok úgy, hogy az ültetés mindkét fordulóban az előző játéknap végi állás szerint történt. Az volt a jó hír, hogy mindegyik csapat lejátszotta mérkőzéseit, azaz a halasztás nélküli versenynap végére tiszta lett a kép, így a szervezők a 7. és 8. fordulóra már korán elkészíthették az ültetést, mert a következő játéknapon a bajnokság hasonló rendszerben zajlik tovább.